2019. november 13. szerdaSzilvia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
befe.transindex.ro

AMERIKA MELLTARTÓ NÉLKÜL

Hogyan lehet túlélni egy hurrikánt?

Bálint Ferenc utolsó frissítés: 11:53 GMT +2, 2004. március 11.

[útinapló] Akik az érkező hurrikán ellenére nem akarják elhagyni a várost, azok írják rá fekete filctollal a nevüket a karjukra, hogy könnyebben lehessen azonosítani a hullákat.




Az Isabel – hurrikán

amerikai tartózkodásom csúcspontja. Nem furcsa, hogy a természeti katasztrófáknak általában női nevet adnak? Isabel. Egy kicsit távoli, egy kicsit titokzatos.
Valljuk be – a Pista hülyén hangzik.

Van Amerikában egy tévécsatorna, amelyik a nap 24 órájában időjárás-jelentéseket közöl. Az ember azt hihetné, borzasztóan unalmas adó, de valószínűleg rögtön megváltozna a véleménye, ha az a csatorna arról kezdene tudósítani, hogy egy 5-ös erősségű hurrikán tart az otthona felé. Ez történt: egy 300 km/h sebességgel utazó szélvihar képződött kicsivel Kuba mellett az Atlanti-óceán fölött, és meglepetés – egyenesen felénk tart. A forgótölcsére 16 kilométeres átmérőjű, 20 méteres hullámokat gerjeszt, s ha a partot eléri, viszi a kocsit, a házat. Kezdődik a hiszti.

A műholdas fényképek alapján a hurrikán négy nap alatt érkezik meg Marylandba. Az éttermek bezárnak, a város kiürül, megérkeznek a hurrikán-vadászok. Az amerikai elképesztően optimista, továbbá remek üzleti érzéke van, mivel három nappal a forgószél előtt megjelennek a boltokban az


"I survived Hurricane Isabel"

feliratú pólók. Két nappal a becsapódás előtt a parti őrség megtiltja a fürdést az óceánban, és a helyi televízióban tízpercenként közlik, hogy a város elhagyása erősen ajánlott.

Ocean City nem a legjobb megoldás egy hurrikán átvészelésére. Elrettentő példa erre a város története, ahol az egyedüli fontos esemény az 1933-as forgószél, amelyik óriási pusztító erejével az addigi félszigetet egyszerűen leválasztotta a szárazföldtől. 1933 óta Ocean City sziget. Minden jel arra mutatott, hogy jó lesz eltűnni a szigetről.

Műholdfelvétel az IsabelrőlMűholdfelvétel az Isabelről


Azt hittem addig, hogy a vihar előtti csönd

közhelyes kifejezés. Ugyan már! El kell képzelni egy üres üdülőhelyet, ahol a csodálatos napsütés, és a hívogató hullámok ellenére senki sincs az utcákon vagy a parton. A helyi televízióban megjelenik egy közlemény, hogy ki kell telepíteni a várost. Mivel Amerika olyan hely, ahol tiszteletben tartják az egyén választási szabadságát, azok, akik nem akarnak elköltözni, maradhatnak, miután aláírják, hogy ezt saját felelősségükre teszik.

A katasztrófavédelemi bizottság bejelenti, hogy akik a hurrikán ellenére sem akarják elhagyni a várost, azok írják rá fekete filctollal a nevüket a karjukra, hogy könnyebben lehessen majd azonosítani a hullákat. Érdekes helyzet. Ez nem volt benne az utazási iroda tájékoztatójában.

Tizenkét órával a hurrikán előtt Tizenkét órával a hurrikán előtt


Kitelepítés
Vannak ugye a buszjáratok és az autók. A rendőrtől megtudjuk, hogy Ocean Pinesban van a legközelebbi vöröskeresztes menhely. Ha tudjuk, hagyjuk el most a várost, mert holnap már nem biztos, hogy lesz rá lehetőségünk. Azt tanácsolják, hogy fejenként egyetlen csomagot vigyünk, s abban is a legszükségesebbet. Hazamegyünk csomagolni, de előtte még telefonálok, mert ki tudja, mikor lesz rá legközelebb alkalmam.

Először a szüleimet hívom, másodszor a Transindexet – Attilát.
– Szóval, Attila nem biztos, hogy le tudom küldeni vasárnapig az Aszfalt Gurut, mert jön felénk egy hurrikán. Elképzeltem, hogy miután lerakta a kagylót, valami olyat mondhatott: "Béfé volt, valami nagyon hülye indokkal."

Nem könnyű hurrikán előtt csomagolni. Az ember olyan gondokkal néz szembe, hogy az útlevél és a pénz mellé hogyan fér a hátizsákba tizenhat darab sampon és hajkondicionáló, mert ugye, hogy menjen az ember zsíros hajjal a bunkerbe?

Aznap este érkeztünk Ocean Pinesba. Ki kellett töltenünk egy úgynevezett regisztrációs papírt, mielőtt a menedékhelyre beengedtek volna. A formanyomtatvány egy kicsit meglepett, mert nem csupán a nevem, születési dátumom, lakhelyem kellett beírnom, hanem olyanokat is, hogy ez volt-e az első katasztrófám, s ha nem, mit sikerült eddig sikeresen átvészelnem? Majdnem megkérdezték, hogy melyik volt a kedvencem.

Íme, a bunker.Íme, a bunker.


Aludni tábori ágyakon lehetett, meleg szendvics és koffeinmentes kóla mellett.
A Weather Channel félóránként bemondta, hogy abban a pillanatban hol tart a hurrikán, s közben dokumentumfilmeket adtak az évszázad legpusztítóbb forgószeleiről. Másnap reggel elkezdődött a visszaszámlálás. Megtudtuk, hogy lezárták a szigetre vezető hidakat és alagutakat, továbbá délután kettőre várják, hogy Marylandbe megérkezzen a szélvész.

Délben lezárták a menedékhely ajtaját, és mindenki várta Izzie-t.
Közben megtudtuk a tévéből, hogy a hurrikán erőssége ötösről lecsökkent hármasra, ami köznyelven középszintű pusztítást jelent. Magyarán – nem fogja elvinni a házat, csak a tetőt.
Pontban kettőkor megszakadt az áramszolgáltatás.


Izabella megérkezett.

Két topik merült fel az ezután következő beszélgetésben:
1. vajon a biztosító kifizeti-e a károkat
2. hogy miért is olyan köcsög a francia nép

Három óra sötétség. Aztán ismét fény, s valami annál is jobb: televízió. Benne a pusztítás. Lerombolt házak, kicsavart fák és árvizek. Fontos pontosítani, hogy a hurrikán merőben különbözik a tornádótól. A hurrikánok rendszerint a nyílt óceán felett alakulnak ki, s onnan kezdik romboló útjukat a szárazföld felé. Egy hurrikán nagyságrendekkel több pusztítást tud végezni egy tornádónál, mivel a forgótölcsére lényegesen nagyobb – 10-20 kilométeres átmérőjű.

Az elsők között voltam, akik visszaértek a városba. A menedékhelyen éjjel ötkör megkérdezték, hogy kicsoda közülünk útkarbantató, mert azokat beviszi a rendőrség a városba, hogy elkezdjék rendbehozni a kárt. Jelentkeztem, s egy óra múlva Ocean Cityben voltam. Azzal az indokkal, hogy megyek átöltözni, leszakadtam a valódi útkarbantartóktól, s elindultam várost nézni.

Ocean City szerencsés volt – a hurrikán csak súrolta a települést. Persze ez enyhe szó. Tulajdonképpen az történt, hogy a tengerpart beköltözött a városba. Az egész városban egyetlen atomnyi aszfaltot sem lehetett látni – mindent betemetett a homok. Megérkeztem a sivatagba.

Tizenkét órával a hurrikán utánTizenkét órával a hurrikán után


A Isabelnek Amerika-szerte hatvanhat halálos áldozata volt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!