2019. december 7. szombatAmbrus
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
befe.transindex.ro

AGYALAPI IRIGY

Monty Bytehon – John Cleese az Adatvesztési Trauma ellen

Bálint Ferenc utolsó frissítés: 13:38 GMT +2, 2005. április 18.

Az utóbbi évek egyik legrosszabb szóvicce a címben, s az év legjobb informatikai vállalat-reklámja a cikkben. "Adat, s halat, mi jó falat / Mi szem-szájnak ingere!"






A Reklám

Egy LiveVault nevű, bostoni székhelyű, amerikai informatikai cégnek támadt az a zseniális ötlete, hogy ha már számítógépes adatmentéssel és adathordozók árusításával foglalkozik, akkor ezt valahogy meg is kellene reklámozni.

Persze nem voltak könnyű helyzetben a copy-writerek, hisz az adatmentés önmagában nem valami izgi dolog. Így került a képbe John Cleese, az egykori Monty Python humortársulat egyik tagja, és megszületett az utóbbi idők legokosabb és legviccesebb vállalat-imázsa.




A letölthető kisfilmben John Cleese egy Adatvesztési Traumától Szenvedők Intézetének (Institute for Backup Trauma) igazgatóját játssza, s általa betekintést nyerhetünk ebbe az új, és a pszichológia tudománya által eddig fel nem tárt betegség kórképébe: a számítógépes felhasználók Adatvesztési Traumájába.
De kezdjük az alapokkal.





Az Adatvesztési Trauma

A szindróma – definíció szerint – akkor jelentkezik, amikor valamilyen külső vagy belső hatásra adatok tűnnek el a pécédről, illetve a számítógépes rendszerről.

A belső faktorok között ott van a tapasztalatlan titkárnő, a bosszúszomjas kolléga, aki először csak a dugi Age of Empires-ed akarja letörölni a gépedről, illetve maga a felhasználó – például részegen megy be dolgozni, és valahogy trendi módon akarja alkalmazni a “kirúgom a ház oldalát” című folklórművet.

A külső hatások lehetnek számítógépes vírusok, hackerek vagy csak a szomszéd Ernő bácsi, aki pontosan úgy könyököl a billentyűzetre, hogy az format-hard-diszket eredményezzen.





A trauma fokozatai

1 Érdeklődés: “Mancika, nem látta valahol az adatokat, a tegnap ide mentettem a D meghajtóra?”

2 Kétségbeesés: A rendszergazda valami olyasmit mond, hogy a “tegnap bootoltuk a domain regiszter cache memory”-t. Ha nagyon nagy a baj, akkor azt is hozzáteszi, “baszki”.

3 Félelem: Fokozatosan rádöbben, többhavi munkáját vesztette el, és szinte semmi esélye sincs arra, hogy megtalálja az adatokat. Helyzetéért felváltva Istent és az infósokat teszi felelőssé.

4 Szégyen: A főnöke rájön, hogy valami baj van, és bejelenti: amennyiben nem szerzi vissza a szóban forgó adatokat, ki fogja rúgni. Ha ez egy borzalmasan alulfizetett, stresszes, szar állás – a főnök azzal fenyegeti majd, hogy azért se rúgja ki.

5 Önsajnálat: Rádöbben, hogy Ön örök vesztes, és valami olyan állást kellett volna választania, ahol nem nagy baj, ha elveszlődik ez-az. Kizártak a bébiszitteri, illetve pilóta-jellegű munkakörök.

6 Düh: Ez a fokozat azzal kezdődhet, hogy idegesen klikkelget az egérrel, s elmehet odáig, hogy kidobja az ablakon a monitort.

7 Letargia: Az ember belenyugszik abba, hogy elvesztek az adatai, lecsendesedik és nagyon béna szóvicceket gyárt, mint például: “Adat, s halat, mi jó falat / Mi szem-szájnak ingere.”





A kisfilm tanácsai az Adatvesztési Trauma gyógyítására

Adatvesztési Trauma esetén az agy nem látja el az olyan jellegű napi funkcióit, például a következőket: „ koherens mondatok formálása”, illetve „gondolkodás”. Ilyen esetekben a páciensek konstruktív módon vezethetik le frusztrációikat, például úgy, hogy egy kifüggesztett, meghibásodott adathordozót próbálnak lefejelni.

Természetesen mindennemű sikert a páciens jutalmazása követi, az elismerés egy db. sós hal. Egyes betegek rögtön a jutalomosztás után lenyelik a halat, de vannak olyanok is, akik megtartják, mivel a sós hal az intézeten belül valutaként is működik.

A reklám John Cleese-vel a főszerepben itt letölthető.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!