2019. december 7. szombatAmbrus
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
befe.transindex.ro

FIKTÍV KAMPÁNY

Frunda és Tőkés nem simogat nyuszit

Bálint Ferenc utolsó frissítés: 12:34 GMT +2, 2007. szeptember 14.

Milyen lett volna az EP választási kampány, ha az RMDSZ és Tőkés megegyeznek, és közösen indulnak? Ki tudja elképzelni Frundát és Tőkést egy plakáton? Amint csecsemőt puszilnak, nyuszit simogatnak? Na?!





Induljunk ki abból a fiktív premisszából, hogy az RMDSZ és Tőkés megegyeztek. Közösen indulnak. Aláírják a szerződést, fanfár, konfetti, megvalósul a két politikai oldal között a nász, már csak egy pap kell.

Ja bocs, az van. Tőkés.


Együtt az anatómiáért?

Ha megvalósul a közös lista-állítás, akkor közös kampány van. Eresszük szabadjára a fantáziánkat, és képzeljük el, milyen lett volna. Hétköznapi emberek szintjén – tisztán, sallagmentesen lehetett volna kommunikálni. Az RMDSZ adta volna a papírt, Tőkés hozta volna a Fidesztől a választási kampányból megmaradt narancssárga festéket – és lehet is menni a nyomdába plakátot csinálni.


Szlogenen sem kellett volna sokat gondolkodni.

Magyar Koalíció. Frunda, Tőkés, Sógor. Három a magyar igazság. Vagy valami ilyesmi tradicionális maszlag.


Ki húzza ki a gyufát?

A gyufa jó reklámhordozó – olcsó és nem dobod el, mint a szórólapot. Kiosztod a lazábbra fogott választási üzenettel, s egy hétig ott van a hirdetésed minden család konyhájában. A Koalíció esetében lehetett volna szépen, kétértelműen poénkodni is – elvégre nyugi van, bejut a magyarság képviselete az EP-be. Felszussz.


Tőkés miatt pedig szerencsére nem lehetett volna újra előszedni a rongyossá kampányolt Szabadság szobort. Talán az amerikait, hogy kellő távolságtartás legyen mindkét oldaltól – ikonográfiai szinten.


Nyuszit, kisgyereket nem simogatunk!

A szövegközpontú plakátok, újsághirdetések után jött volna a vizuális buhera.
Mondjuk figyelembe véve, hogy milyen bizalommal viseltetnek egymással – az RMDSZ és Tőkés–, lehet, hogy mielőtt vizuális kommunikációra került volna a sor, érdemes lett volna leszögezni még azt is, hogy egy-egy jelölt hány négyzetcentimétert foglalhat el a plakáton. Ez megelőzte volna az olyan balhékat, hogy Laci panaszkodik, hogy Gyuri feje nagyobb a plakáton és „véletlenül” eltakarja:


Illetve Gyuri mondja, hogy Laciék titokban magyar pénzből kinyomtak 100 ezer plakátot az egyházkerület pincéjében és azon ő csak az apró betűs részben van rajta.



Gerillaharcosok

Mivel 2007-et írunk, valószínű, hogy megjelentek volna az internetes reklámok is, istenőrizz szűzmária – előre megszervezett spontán gerillamarketinggel.

Mondjuk pár Photoshop-guru kitalálta volna, hogy Tőkés nem az Európa Parlamentbe való, hanem a Mátrixba – a Magyar Koalíció és Markó Béla ajánlásával:


Az RMDSZ pedig elkezdte volna összegyűjteni azokat a civil szervezeteket és független entellektüeleket, akik támogatják a szervezetet – egy őket felsoroló hosszú lista mindig jól mutat a sajtóban. A könyveladási listákat nézve viszont nem költőket, irodalmárokat és politológusokat kellene meggyőzni, hanem Harry Pottert. Oké, jöhet Hermione is, már pubertál.


Mikor a kampány az utolsókat rúgja, pedig ki lehetett volna küldeni egy szép, okos kis direkt mailt a jelöltek jó minőségben aláfénymásolt aláírásával. Azért mondom ezt, mert nehéz elhinnem, hogy például a múlt választásokon Băsescu direkt írt anyámnak és a három hónappal korábban elhunyt szomszédnak is egy levelet.


Lehet menni választani.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!